|
|
|
|
A kreativitás tudatosítása
A. megérted a kreativitás fejlesztésének jelentőségét;
B. megérted, hogy a kreativitás hogyan segítheti az intézményed/szervezeted.
A kreativitás ösztönzésének egyik lehetséges módja a művészetek tanulmányozása.
A művészekben és a vállalkozókban sok minden közös:
- mindkettőjüket jövőképe irányítja,
- határozott elképzelésük van,
- kiutat találnak a káoszból és az ismeretlenből, és
- új alkotást hozzanak létre.
Minden nagy művészeti alkotás feszegeti a fennálló kereteket és normákat, éppen ezért sokat tanulhatunk tőle a vezetésről, a változásról, a kétértelműségről, a káoszról, a bátorságról és a kreativitásról. A művészetek (festészet, költészet, improvizáció és történetmesélés) kalandos utazásra visz minket a kreatív kifejezés világában, és ez segít nekünk biztonságban felfedezni az ismeretlen területeket, leküzdeni a félelmeket és kockázatokat vállalni.
A tartalom áttekintéséhez szükséges idő: 30 PERC 
A művészetek könnyedén beépíthetők a munkánkba, ha megkérjük az embereket, hogy meséljék el a legjobb vásárlói élményeik történetét, meséljenek az eddigi legjobb főnökükről, vagy a legjobb csapatélményükről. Amikor elképzeljük a jövőt, kérjük meg őket, hogy mondják el/ árbázolják, hogy ők milyennek látják az eléjük táruló képet.
A szervezeti kreativitás a vezetésen múlik. A kreatív vezetőnek keresnie kell a lehetőségeket arra, hogy még a legnehezebb időszakokban és körülmények között is képes legyen értéket közvetíteni. Támogatniuk kell az innovációs kezdeményezéseket, és bátorítaniuk kell a dolgozókat, hogy osszák meg az ötleteiket és a véleményüket. Egy szervezet kreativitása csakis így fejleszthető.
 Mára már közhellyé vált, hogy a szervezetekre eddig nem látott mértékben nehezedik a verseny okozta nyomás. Folyamatosan, az internet sebességével kell változniuk és megújulniuk, hogy a technológiai változások élvonalában maradhassanak. Ahhoz, hogy egy cég proaktívan reagáljon a különböző kihívásokra, szükséges a kreativitás alapkészségként való fejlesztése, mert kreativitással minden javítható vagy megújítható. Röviden: ez az értékteremtés legjobb módja.
Fontos kiemelni, hogy a kreativitásnak nincs egységes megközelítése, mert a kreativitás definíciójának minden új törekvést kezelnie kell, kiemelve azt a megközelítése, amely egy adott helyzethez leginkább illeszkedik . A megvalósítás módszerei a céltól függenek, és az innováció csak egy ezek közül. Következésképpen, tudnunk kell, hogy merre induljunk (a cél), ismernünk kell, hogy milyen módon jutunk oda (a gyakorlat), és végül ki kell választanunk és ki kell képeznünk az embereket, akik megvalósítják az innovációs törekvéseinket. Tehát a kreativitás helyes megközelítése lényegében a célok, gyakorlatok és az emberek helyes egyvelegének megvalósítása lesz.
Jeff De Graff és Katherine A. Lawrence a kreativitás négy fő típusát azonosították, és kreativitás profilként fogalmazták meg. A profil alatt itt az egyes személyek, csoportok és szervezetek kedvelt kreatív tevékenységeit és elfogultságát, illetve tevékenységeik várt kreatív eredményeit értjük.
1. Imaginációs profil: Az ilyen profillal rendelkező személy hajlamos gyökeresen felszámolni a múltat, és olyan áttöréseket ér el, amelyek megváltoztathatják a piacot. Az ilyen emberek általában alkalmazkodóak és művészi hajlamúak, és könnyen irányt váltanak egy probléma megoldásakor. Az ilyen profilú cégek olyan újdonságot akarnak létrehozni, amelyeket azelőtt lehetetlennek gondoltak.
2. Befektetői profil: Az ilyen profillal rendelkező emberek a teljesítményre és a célra koncentrálnak. A kultúrájuk ezekre az eredményekre, és az elérésükhöz szükséges fegyelemre helyezi a hangsúlyt. Az ilyen csoportban általában jelen vannak a pénzügyi és marketing szakemberek is. A befektető cégek célja a versenytársak megelőzése.
3. Fejlesztői profil: A fejlesztői profil képviseli a kreativitás fejlesztését – a létező dolgokat javítja és fejleszti tovább. A fejlesztői profillal rendelkező emberek szisztematikusak, óvatosak és gyakorlatiasak. A fejlesztőcégek célja, hogy valami jobbat hozzanak létre, hogy a jelenre építsenek. Ezek a cégek általában kisebb változtatásokkal fejlesztik tovább a már meglévő termékeket. Ide olyan emberek tartoznak, akik hisznek valamiben, ami nagyobb, mint a vállalkozás maga, és az üzletmenetük tükrözi ezeket az értékeket. Az ilyen emberek úgy érezhetik, hogy a kreativitásnak időtlennek kell lennie. Ez a csoport gyakran megtalálható az humán erőforrás részlegeken, a képzésben, vagy a szervezetfejlesztési részlegeken. Az inkubációs cégek maradandó dolgot akarnak alkotni, amelyek a közösség hasznára válnak.
Persze, a más típusú kreativitás is ugyanilyen értékes, és a körülmények függvényében ugyanilyen fontos is. Elengedhetetlen annak megértése, hogy az általunk használt kreatív gyakorlatok és kompetenciák határozzák meg elért eredményeinket. Ha tehát pontos célok vannak előttünk, a megfelelő gyakorlatokat kell használnunk, és a megfelelő gyakorlatokhoz a megfelelő emberekre van szükség.
A kreativitás négylépcsős folyamat, amely a kreatív ötletek létrehozásától indul, azaz a
1. létrehozási szakasztól, ahol az információ, a gondolatok és az ötletek olyan módon kapcsolódnak össze, hogy abból új dolgok szülessenek. Először is döntés születik arról, hogy milyen újítást akarunk létrehozni. Aztán eloszlatjuk az előítéleteket, összegyűjtjük az információkat, és keressük az új lehetőségeket. Ezt a szakaszt követi az
2. inkubációs fázis, itt leülepednek az ötletek, az innováció elengedhetetlen része ez. Ezen a ponton fontos szerephez jut a tudattalan, amely szokatlan vagy radikális ötletek létrehozását ösztönözheti. A tudattalan segítségével áttörhetjük azokat a korlátokat, amelyeket önmagunk elé állítunk az ötletek létrehozásának szakaszában. Ahhoz, hogy az ötletek megvalósuljanak, elengedhetetlen a kreatív eredmények értékelése, azok továbbgondolása, a sikerhez szükséges feltételek megteremtésekor. Ez a szakasz az
3. értékelési szakasz, itt felülvizsgálják az ötleteket, és kiválasztják azokat, amellyel továbbvisznek. Végül, a
4. megvalósítási szakaszban, a kreatív ötletekből gyakorlati valóság lesz. Az ötletek megvalósításához mások bevonása és támogatása szükséges. Mások meggyőzése, a pénzügyi források felkutatása, a variációk kipróbálása annak biztosítására, hogy az ötlet a gyakorlatban is alkalmazható, mind-mind a folyamat része. A kemény munka és az elköteleződés együtt jár az innovációval, de a kitartás is elengedhetetlen.
Ez a négy szakasz összegzi az "állandó kreativitás" Ucello-féle folyamatát. Amint felismerjük a kreativitás alapvető formáit, sokkal tisztábban végig tudjuk gondolni, hogy hogyan használjuk ezeket a különböző helyzetekben.
A négy fő kreativitás-profil és a kreativitás szakaszainak elemzése után fontos megérteni a kreatív folyamatok alapvető dinamikáját: motiváció, kíváncsiság és félelem, kapcsolatok megszüntetése és kialakítása, illetve értékelés. Fontos megérteni a kreatív folyamat működését, mert mindenkinek vannak veleszületett kreatív képességei, és ez a kreativitás jól fejleszthető gyakorlással, akár egy izom. Általában viszont a kreativitás és a feltalálás kevés helyet foglal el az átlagmebre életében, éppen ezért kevés benne a gyakorlatunk. Illetve nem is tulajdonítunk jelentőséget a gyakorlásnak, így a kreativitásunk könnyen elsorvadhat.
A kreativitás váratlan analógiát fedez fel olyan képek közötti, amelyek között korábban senki nem látott összefüggést. Ez a felfedezés soha nem csupán egy logikus érvelés eredménye, sokkal inkább származik hirtelen felismerésből. Minden a kreativitásról szóló elmélet kimondja, hogy az ihlet egy olyan mentális állapotban érkezik, amikor a figyelem nem koncentrált, és a gondolkodás asszociatív. Az ilyen állapot három módon jelentkezhet: alacsony szintű agykérgi aktiváció, viszonylag több jobb, mint bal agyféltekei tevékenység és alacsony szintű frontális lebeny tevékenység. A kreatív emberek nem folyamatosan mutatják az összes tulajdonságot ezek közül, csupán akkor, amikor elmélyednek egy kreatív tevékenységben.
1. Alacsony szintű agykérgi aktiváció: Bizonyos elméleti megfontolások azt mutatják, hogy a kreativitás egy általános agykérgi aktivációhoz kapcsolódik. Az "arousal" a szervezet általános éberségi és izgalmi állapota, valamint a szellemi és fizikai teljesítőképesség idegi előfeltétele. Ahogyan nő egy feladat kompexitása, úgy csökken az optimális arousal-szint, az éberség szintje.
2. Inkább jobb, mint bal féltekei aktiváció: Okunk van azt hinni, hogy a kreativitásnak a jobb és bal agyfélteke differenciált aktivitásához kellene kapcsolódnia. Kreatív tekékenységek során a jobb agyfélteke elsődleges, míg a bal a másodlagos szerepet játszik.
3. Alacsony szintű frontális lebeny aktiváció: Az erősen kreatív embereknél általában hiányzik a kognitív gátlás. A frontális lebeny (amely a racionális döntések meghozataláért felelős) alacsonyabb aktivációja várhatóan magasabb szintű kreativitást eredményez. 
Ez egy rendkívül érdekes feladat, amit elvégezhetünk a munkatársainkkal.
 TANÁCSOK ÉS ÖTLETEK:
• Szüntessük meg a kreativitás korlátait és akadályait, és számoljuk fel a magányos feltaláló mítoszát.
• Támogassuk a csapatmunkát, és figyeljünk a szervezeten belüli légkörre. A társas légkör rendkívül fontos.
• Adjuk meg a szabadságot az alkalmazottaknak az új ismeretek felkutatására, a kísérletezésre és az improvizációra. Meg fogunk lepődni, mire képes egy ember, ha megvannak a szükséges forrásai! Ez döntő fontosságú a szervezeten belüli kreativitás erősítésére, mert a korlátok és a félelem a kreativitás legnagyobb ellenségei, ezért fontos, hogy ne engedjük, hogy ezek akadályozzák az alkalmazottaink kreativitását. Minden feladatot, amivel megbízzuk őket, úgy kell bemutatni, hogy az érdekes, és jó értelemben vett kihívás legyen. Így mindenki szívesen elmélyül abban, amit csinál. A kreativitás neves kutatói szerint a belső motiváció az emberi kreativitásának egyik legfontosabb eleme (Amabile, 1996).
• Tanítsuk meg az alkalmazottaknak, hogy mindig minden problémát a lehető legtöbb szögből vizsgáljanak meg. Ha erősíteni akarjuk a munkatársaink kreativitását, fontos megismertetni velük a végső felhasználók igényeit és preferenciáit. Ebbe az irányba tett fontos lépés, ha a munkatársaknak lehetőségük van közvetlen kapcsolatba kerülni a termékeink és szolgáltatásaink végső felhasználóival. Az alkalmazott jobban megérti saját helyét a szolgáltatási láncban. Ha látja a munkája eredményét, ez arra ösztönzi, hogy javítson a munkáján a még jobb eredmény érdekében, és új, váratlan ötletekkel álljon elő az ügyfelek igényeinek kielégítésére.
• Próbáljunk meg váltani az utasítás és ellenőrzés alapú vezetésről egy együttműködőbb stílusra, ha erősíteni akarjuk munkatársaink kreativitását.
ÖSSZEFOGLALÓ:
Gondolkodjunk kreatívan, hogy versenyben maradjunk a piacon.
Találjunk innovatív megoldásokat a meglévő és a jövőbeli problémákra.
Képesnek kell lennünk kiértékelni a jelenlegi helyzetünket, és ha szükséges, új alternatívákat kell találnunk.  Gondoljuk végig a problémák azon három jellemzőjét, amelyekre kreativitás fejlesztése vélaszt kínál:
1. komplex és változó környezet,
2. gyors kezdeti megoldások,
3. a folyamatos fejlődés forrásai – és mérjük fel, hogy ezek alkalmazhatók-e a munkánk bármely területén.
 KAPCSOLÓDÓ LINKEK, TANULMÁNYOK: Scott G. Isaksen and Kenneth J. Lauer, “The Climate for Creativity and Change in Teams”, in Creativity and Innovation Management, 11(1), pp.74– 86, 2002 Paul B. Paulus, Bernard Arjan Nijstad, “Group creativity: innovation through collaboration”, Oxford University Press 1971, Oxford:, 2003.Nel M. Mostert, “Diversity of the mind as the Key to Successful Creativity at Unilever”, in Creativity and Innovation Management, 16(1), pp.93 – 100, 2007Online Innovation Tools, 9 October 2007
Design Thinking 2.0 – Enabling Innovation with Web2.0. Part 3; 25 March 2010
Goran Ekvall, “Organizational Conditions and Levels of Creativity”, in Creativity and Innovation Management, 6(4), pp.195– 205, 1997 Stephen R Grossman, Bruce E. Rodgers, Beverly R. Moore, Tex Plano, “Innovation, Inc.: unlocking creativity in the workplace”, Wordware Pub., 1988 James L. Farr, Michael A. West, “Innovation and creativity at work: psychological and organizational strategies”, Chichester , England ; New York : Wiley, 1990 Tore Kristensen, “The Physical Context of Creativity”, in Creativity and Innovation Management, 13(2), pp.89 – 96, Blackwell Publishing, 2004
<< Vissza
|
|
|
|
