Szerzői jogok

Szerzői jog
A szerzői jog a kreatív, intellektuális, vagy művészi alkotások széles skálájára alkalmazható, megadva ezzel a szerzői jog tulajdonosának a kizárólagos jogot, hogy meghatározott ideig az ellenőrzése alatt tartsa az ilyen művek reprodukcióját vagy adaptációját. A „kizárólagos jog” azt jelenti, hogy csak a szerzői jog tulajdonosa rendelkezhet ezekkel a jogokkal, és a mű felhasználása az engedélye nélkül tilos.

A szerzői jog időtartama a különböző törvénykezések szerint változhat, minden műre különböző kategóriák vonatkoznak, és időtartamtól függően számít, hogy az érvényességi idő a művet kiadták-e vagy sem. A világ nagy részében a szerzői jog átlagos időtartama megegyezik a szerző élettartamával, plusz úgy 50-70 év. Általában véve a szerzői jog az adott év végén jár le, nem a szerző halálának napján.

Lásd a SZERZŐI JOG általános áttekintését a Wikipédián.
http://en.wikipedia.org/wiki/Copyright

Szabadalmak
A szabadalmi törvény garantálja a tulajdonjogot az új alkotók hasznos és nem nyilvánvaló találmányaira, garantálva a szabadalmas kizárólagos tulajdonjogát arra, hogy találmányát kereskedelmi forgalomba hozza egy adott időszakon belül (általában 20 évig a szabadalmi kérelem benyújtásától számítva). Régebben a szabadalmi törvények a gépek (pl. berendezések), anyagok és termék design (formatervezési szabadalmak) feltalálására garantált jogokat. Ma a szabadalmakat a találmányok szélesebb skálájára adják ki, például számítógépes programokra, üzleti eljárásokra, köztük üzleti folyamatokra és gyakorlatokra, a pénzeszközök elosztására, fizetési rendszerekre, és számlázási folyamatokra, de akár az élő szervezetek módosítására is odaítélik. A szabadalom tulajdonosát megillető kizárólagos jogok a legtöbb országban magukban foglalják a jogot a találmány mások általi gyártásának, használatának, eladásra, vagy importra történő felajánlásának megakadályozását. A szerzői joggal ellentétben a szabadalmi jog nem létezik, míg a feltaláló nem nyújtja be a jog iránti kérelmét a kormányzathoz, és a kormányzat ezt meg nem adja neki annak meghatározását követően, hogy a találmány eleget tesz a szabadalmi jog alapvető követelményeinek. A szabadalmi jog megszerzése után a feltalálót illeti meg a kizárólagos jog a találmány gyártására, használatára és terjesztésére. A szabadalmi jog megszerzése megakadályozza, hogy másik fél kereskedelmi haszonhoz jusson a szabadalom hatálya alá eső találmány eredményeképpen.

Védjegyek
A védjegyek a cégek által használt termékek és szolgáltatások kereskedelmi azonosítói. A védjegyek gyakorlatilag bármilyen formában megjelenhetnek, de a leggyakoribbak a szavak, a jelképek és a zene. Egy bejegyzett védjegy legalapvetőbb funkciója, hogy kizárólagosan azonosítsa a termékek vagy szolgáltatások eredetét, vagy kereskedelmi származását, vagyis tulajdonképpen megjelöli a termék eredetét, vagy a termék eredetének szimbólumaként működik. A védjegy ilyen módon való használata a védjegyhasználat, ahol a védjegy tulajdonosa megkísérli érvényesíteni a jogait vagy érdekeit úgy, hogy megakadályozza a védjegy illetéktelen használatát (pl. név, logó, előtag, a cég színei, stb.)

A védjegy jogszabályok garantálják a termékkel és a szolgáltatással kapcsolatos jogi védelmet. Védik a védjegyet azok ügyfeleket a termékek és szolgáltatások azonosításában (jogtalanul) megtévesztő felhasználásától, valamint a márkák kereskedelmi értékét kisebbítő (gyengítő) felhasználása ellen.

Lásd a Védjegyek általános áttekintését a Wikipédián:
http://en.wikipedia.org/wiki/Trademark 

Üzleti titkok
Az üzleti titok egy olyan képlet, gyakorlat, folyamat, design, eszköz, modell, vagy a cég által használt információk oly módon való összeállítása, amely a céget előnyhöz juttatja az egyazon ipari vagy szakmai üzletágon belül működő versenytársaival szemben.

Egyes joghatóságokban az ilyen titkokat „bizalmas információnak” nevezik, másokban a bizalmas információk alcsoportjaként, vagy altípusaként kezelik ezeket.

A vállalat úgy képes megvédeni a bizalmas információt, hogy versenytilalmi és titoktartási záradékot írat alá az alkalmazottaival. A bizalmas információkat védő törvények tulajdonképpen engedélyezik a bizalmas információ örökös monopóliumát, anélkül, hogy az, a szabadalomhoz hasonlóan lejárna. Azonban a hivatalos védelem hiányában, semmi nem akadályoz meg egy harmadik felet abban, hogy a felfedezése után a titkos információt sokszorosítsa, vagy felhasználja.

Az üzleti titok pontos meghatározása joghatóságonként eltérő lehet (ahogy azok az információk is, amelyek a törvény védelme alá esnek).

Van azonban három tényező, amely az eltérő értelmezések ellenére, egyformán érinti az összes ilyen meghatározást. Eszerint a kereskedelmi titok olyan információ, amely:
- Általában ismeretlen a nyilvánosság jelentős része számára.
- Tulajdonosának egy bizonyos típusú gazdasági hasznot hoz (ahol ez a haszon általában nem ismert, de nemcsak az információ gazdasági értéke).
- És ésszerű erőfeszítéseket tesznek arra, hogy titokban tartsák.
- Az üzleti titkokat nem ugyanúgy védi a törvény, mint a védjegyeket, vagy a szabványokat.
- Talán az egyik legjelentősebb különbség az, hogy az üzleti titkot a titok felfedése nélkül védik.
- Az ICT és a hálózatok, a digitális terület megváltoztatta a tudásmenedzsmentet, hogy szembenézzen az alkotás új módjaival.

A Copyleft
A copyleft a szerzői jogi törvények használata arra, hogy megszüntessék a mű, és annak módosított változatainak terjesztésének korlátozásait harmadik felek felé, és előírja, hogy ezt a szabadságot alkalmazni kell a módosított verziókra is.  

A copyleft általában engedélyhez kötött, és különböző típusú művek esetében érvényes. Míg a szerzői jog általában korlátozza egy szerző művéről készült másolatok terjesztését, a copyleft a szerzői jog felhasználásával biztosítja, hogy bárki, aki kézhez kapja a másolatot, ugyanolyan jogokkal rendelkezik annak tanulmányozására, módosítására, és mind maga a mű, mind a belőle származó munkák terjesztésére. Az ilyen engedélyek általában megkövetelik, hogy az engedély feltételei vonatkozzanak a terjesztendő munka valamennyi változatára.

A copyleft-ről bővebben a Wikipédián olvashatsz:
https://en.wikipedia.org/wiki/Copyleft

Közkincs
A közkincs egy sor ismeret, innováció (különösen a kreatív alkotások, mint például az irodalom, a művészet, a zene vagy a találmányok) tárháza, amelyért semmilyen személy, vagy jogi személy nem létesíthet vagy tarthat fenn vagyoni érdekeltséget egy adott jogrendszer alapján. Az ott található információk és kreativitás a közös kulturális és szellemi örökség részének tekinthető, amelyet általában véve mindenki nyereséggel, vagy anélkül felhasználhat, vagy hasznosíthat. Általában elmondható, hogy egy kreatív alkotás akkor közkincs, ha annak a nagyközönség általi használatát semmilyen törvény nem tiltja.

Például, egy mű lehet a közkincs része, ha a törvény nem szabja meg a mű feletti tulajdonjogot, vagy ha a mű, vagy a tárgya kifejezetten ki vannak zárva a meglévő törvények hatálya alól. Mivel a tulajdonjogok alapjai a nemzeti jogszabályok, egy mű lehet közkincs az egyik joghatóság szerint, míg a másik szerint nem az. Például egyes irodalmi művek a közkincs részei az Egyesült Államokban, de az EU-ban nem, és fordítva.

Kreatív közjavak (Creative Commons)
A kreatív közjavak (CC) egy nonprofit szervezet, melynek célja az olyan kreatív művek mennyiségének növelése, melyeket mások jogszerűen megoszthatnak egymással vagy felhasználhatnak a saját műveikhez. A szervezet számos szerzői jogi engedélyt hozott létre, ezek a Creative Commons engedélyek.  A típusuktól függően ezek az engedélyek, csak a műre vonatkozó bizonyos jogokat (vagy egyet sem) korlátoznak. Mivel a szerzői jog egy tulajdon, a törvény előírja, hogy a védett mű „felhasználása” előtt engedélyt kell kérni, kivéve „jogszerű használat” esetén.
Egy adott típusú „felhasználás”, amely megköveteli az engedély kikérését, bármilyen használatra vonatkozik, amely érinti a kizárólagos jogokat.
A CC általános leírását lásd a Wikipédián
http://en.wikipedia.org/wiki/Creative_Commons


 
 

ÖTLETEK ÉS TANÁCSOK:

A cégünk vagy csapatunk munkáinak vagy tudásának védelme előtt hasonlítsuk össze a hagyományos és az új módszereket, és válasszuk azt, amelyik jobban illik a termékeinkhez, munkánkhoz, vagy bármilyen más tudásunkhoz. Vizsgáljuk meg az ötleteinket, hogy tudjuk, milyen védelemre van szükség. Mivel a tudás védelme nem ingyenes, legalábbis a hagyományos módszerrel nem, gondoskodjunk róla, hogy olyan ötletekbe fektessünk, amelyekből aztán nyereséges termékek, projektek, vagy szolgáltatások lesznek.


ÖSSZEFOGLALÓ:

GONDOLJON NÉHÁNY VÁLASZ LEHETŐSÉGRE AZ ALÁBBI KÉRDÉSEKET ILLETŐEN: